A próbabábú

Anatole France. A próbabábu. Bp., (é.n.) Dick Manó kiadása. 173 p. Félvászon. // Részlet a könyvből: "Dolgozószobájában, hová behangzott a zongora élénk és gépszerű játéka, melyet leányai, tőle nem messze, nehéz gyakorlatok közben vertek, Bergeret úr, az egyetem irodalmi fakultásának magántanára, az Aeneis nyolcadik könyvéről szóló előadását készíté elő. Bergeret úr dolgozószobájának csak egy ablaka volt, de akkora, hogy egy egész falat foglalt el és inkább levegőt, mint világosságot engedett be, mert az ablakkeretek rosszul illettek egymásba s az ablaktáblákat magas, közeli tűzfal homályosítá el. Bergeret úrnak az ablakhoz tolt asztalára fukar és mocskos napvilág visszfénye esett. Igazat szólva, ez a dolgozószoba, ahol a magántanár finom humanista gondolatait csiszolta, nem volt egyéb egy alaktalan zúgnál, vagy helyesebben egy kettős zúgnál a főlépcső körfala mögött, melynek terpeszkedő öblösödése az ablak felé gömbölyödve, jobbra meg balra csak egy-egy ésszerűtlen és embertelen sarkot hagyott. Elnyomva a kőmíves-mesterség eme, zöld papirosba burkolt rengeteg hasától, Bergeret úr csak üggyel-bajjal talált e gonosz helyiségben, melytől a geometria és a finom érzék visszahőkölt, szűkös sima felületet, ahol sorbarakhatná könyveit fenyőfa-deszkákon, melyeken a Teubner-ek sárga rendjére örökös árnyék borult. Ő maga az ablakhoz szorulva, a gonosz levegő megfagyasztotta stílusban irogatott s már boldog volt, ha kéziratait nem találta összekuszálva és megcsonkítva s ha acéltollai összegörbült csőröket nem tátottak feléje. Ez volt Bergeretné asszony és a Bergeret kisasszonyok a tanár dolgozójában való megjelenésének rendes eredménye; ide jártak a mosóruhát meg a kiadásokat összejegyezni. Bergeretné itt helyzete el próbabábuját, melyen magaszabta szoknyákat összetűzögette. Ott állott, emelkedett, Catullus és Petronius tudományos kiadásaival szemközt a próbabábú: házassági jelkép."

Mutass kevesebbet