A Rákosi-zászlóért

PAJTÁSOK! E könyv címe alá nyugodt lelkiismerettel írhattuk volna: történelmi regény. Talán kissé csodálkoztatok volna ezen, mert a »Rákosi-zászlóér« története 1952 február első hetében kezdődik Budapesten és itt is végződik ugyanennek az évnek gyönyörű nemzetközi proletár ünnepén: május elsején. Érthető lett volna tehát a csodálkozásotok és a kérdés is: hogy lehet a könyvet történelmi regénynek nevezni, amikor nem régmúlt időket elevenít fel és hősei itt élnek közöttünk? És mégis jogos lehetett volna ez az alcím. Hiszen országunk, életünk hihetetlen gyorsasággal fejlődik. Ahol tegnap széljárta pusztaság volt, ma új, pompás város emelkedik, ahol ma még a láthatár széléig kietlen, szikes földek sorakoznak, holnap már újonnan épült csatorna mentén gazdag termést fogunk aratni. S nézzetek közvetlen magatok körét Ahol tegnap még gazzal benőtt, szeméttel teledobált üres telek szomorkodott, ott ma már vidám játszótér hívja a gyermekeket. Ahol ma még csak néhány kiásott gödröt látunk, ott holnap már napban csillogó, széles üvegablakú gyár vagy iskola áll. Szép hazánkban még soha senki sem láthatott ily rohamos építést, változást, az élet ily növekedését. Hiába van naptár szerint még közel az 1952-es év, azóta oly sok minden megváltozott, hogy emlékeink közt kutatva, lépten-nyomon kétkedve kérdezzük: így volt ez valóban? Jó néhány változás történt azóta, többek között az Úttörő-mozgalomban is. Az úttörők életéről írva nem téveszthettük szem elől a "történelmi hűséget": az igazsághoz híven ragaszkodtunk az akkor érvényes szervezeti felépítéshez, az akkori elnevezésekhez, annál is inkább, mert hiszen az 1952-es esztendő valóban emlékezetes történelmi év marad minden magyar úttörő számára: ekkor ünnepeltük apánknak, vezérünknek, Rákosi elvtársnak hatvanadik születésnapját.

Mutass kevesebbet