A reformer Tessedik

Tisztelettel köszöntöm az Olvasót! 1999-ben, amikor az Országgyűlés elfogadta a LII. sz. törvényt, amely a felsőoktatási intézmények új szerkezetéről, integrációjáról döntött, a törvény mellékletében felsorolt állami felsőoktatási intézmények között megjelent egy főiskola, amelyet Tessedik Sámuelről nevezttek el. Bizonyára sokan nem tudták még a törvényhozók közül sem, hogy miért a 260 éve született szarvasi evangélikus lelkész nevét vette fel a Dél-Alföld regionális - békéscsabai, mezőtúri, szarvasi karokkal és gyulai intézettel működő - főiskolája. Talán csak a névválasztók ismerték a név felvételével a főiskolára szálló szellemi örökséget, és azt a kötelezettséget, amely e szellemi örökség gondozását jelenti. Ki volt Tessedik Sámuel? Templomépítő, evangélikus lelkész. Iskolaalapító, népnevelő és tanító. Gazda, az akác és a lucerna elterjesztője. Kísérletező tudós az alkalmazott tudományok területén. Korabeli innovátor. Talán az első vidékfejlesztő. Mert környezetében minden érdekelte, ezért mindennel foglalkozott, ami javításra, változtatásra szorult. És olyan volt bőven, kitöltötte hosszú életét. Tessedik reformer volt a reformkor előtti; e státusz minden nehézségével, gyötrelmeivel és ritkán sikereivel, örömeivel. De döntse el a kérdést az Olvasó! Az utókor nagy szerencséjére Tessedik Sámuel író ember is volt, aki nem volt rest papírra vetni gondolatait, elképzeléseit, terveit és munkája eredményeit. Írásainak egy-egy szűkebb csokra időnként megjelent, az életművet egészében bemutató kötet azonban még várat magára. A nevét viselő főiskola kötelességének tartotta összegyűjteni és kiadni Tessedik elérhető munkáit - nemcsak a főiskola polgárainak okulására. Ez azonban nem minden, amit a szellemi örökségért tenni lehet és kell. A korabeli ismereteket nagyrészt természetesen meghaladta az idő. A szemléletet azonban, amellyel Tessedik dolgozott, nem. Ez a mindenre nyitott, újat, jót, jobbat kereső, a megoldásért elszántan küzdő, áldozatkész emberi habitus minden időben példamutató. Tessedik elévülhetetlen öröksége a mentalitása. Ezt kötelességünk továbbvinni és átadni az egymást követő generációknak. Bízom benne, hogy főiskolánk megfelel ennek a nemes feladatnak.

Mutass kevesebbet