A régi Magyarország vármegyéi és városai

Részlet ​a könyvből: Abaúj vármegye Várispánság és vármegye Északkelet-Magyarországon. Eredetileg Újvár vármegye magában foglalta Heves, Abaúj és Sáros megyék területét, amelyből Heves és Sáros a 13. században levált, a maradékból a 13-14. század fordulóján (Kristó) megalakult Abaúj vármegye. Ekkoriban már nemesi vármegye, amelynek tisztségviselőit is említik a források. 1647-ig Gönc volt a székhelye. A 16.-17. századokban a Magyar Királyság része. A bécsi békében Bocskai kapta meg, de halálával visszaszállt a koronára. A nikolsburgi békekötésben ismét az erdélyi fejedelemé, Bethlen Gáboré lett, majd halála után a korona rendelkezett felette. II. József uralkodása alatt 1785-ben egyesítették Torna megyével, s a III. Kassai Kerülethez tartozott. 1867–1918 között Abaúj-Toma egyesített megye, székhelye Kassa. A trianoni békeszerződés után a nagyobbik része Kassával egyetemben Csehszlovákiához került, a déli része Magyarországnak maradt, s Abaúj-Toma néven Szikszó székhellyel működött. 1938-44 között az első bécsi döntés alapján visszakerültek az elszakított részek, s ismét Kassa lett a megye székhelye. Az 1947. február 10-i párizsi békeszerződés a trianoni határok alapján ismét kettészakította a megyét. Abaúj megye székhelye újból Szikszó lett. 1950-ben a tanácsrendszer kialakításakor Abaúj megyét egyesítették Borsoddal és Zemplénnel, s Miskolc lett a székhelye. Ez a helyzet ma is (Borsod-Abaúj-Zemplén). Ismertebb települései Torna, Kassa, Szikszó, Gönc, Szalánc, Jászó voltak. Fő folyója a Hernád.

Mutass kevesebbet