A régi Sárrét világa

Szűcs ​Sándor, ethnografus, író, 1903. Biharnagybajom. Református parasztszülők fia. Apai és anyai elődei: a Szűcsök, Nemesek, Lápossyak, Kemecseiek a sárréti mocsarak szigeteit szántották-vetették, állattenyésztéssel küzködtek. Filozófiai, történelmi, földrajzi tanulmányokat folytat a debreceni egyetem bölcsészeti karán, 1931-től az egyetemi Földrajzi Intézet gyakornoka. 1935 óta szülőfalujában gazdálkodik. Elsősorban a Kis- és Nagysárrét, Békés és Nagykunság néprajzi problémáival foglalkozik s e táj adatait gyűjti rendszeresen mintegy 15 esztendeje. Első könyve is, mit most az olvasó kezébe vesz, ezt a kihalt világot tárja fel. Azt mondja el benne, hogy a régimúlti, végkép megszűnt réti pásztorkodás és betyárélet hogyan él a sárréti nép emlékezetében és lelkében. Mondanivalójának formáját, stílusát is onnan vette, ahonnan anyagát: a nép hagyományőrzőitől, elmesélőitől, babonafáitól. Adatai pontosságára a legkisebb részletig lelkiismeretesen ügyel. A munka szerkezetét, belső arányát a hagyományt megszólaltató sárréti öregek szabadon folyó elbeszéléseihez szabja, így megírásban is jellegzetesen sárréti. A rajzok részben a szerző munkái, részben egykorú ismeretlen forrásokból kerüllek elő.

Mutass kevesebbet