A rejtély / Albert Savarus

Ki tud ellenállni a napóleoni kor varázsának - író, hogy írjon,olvasó hogy olvasson róla? Balzac sem tudott, főképp a királypártiak harca érdekelte a Köztársaság ellen, a régi küzdelme az újjal, a már szétszórt arisztokrácia gyürkőzése a polgársággal. Ezt írta meg A huhogók-ban, s ide kanyarodott vissza A rejtély-ben. Milyen fordulatos a kémtörténet, melyet a Pichegru-Riviére-Polignac összeesküvés tényalapjára épít, milyen sajátos a Laurence de Cinq-Cygne körül forgó szerelmi vetélkedés, és maga Laurence is: milyen megkapó ez a rettenthetetlen fiatal lány, aki szembeszáll Bonapartéval! Ám Balzac többet markol ennél: felvonultatja Napóleont, Fouchét, Talleyrand-t, Carnot-t, Sieyést, s egész sor ragyogó jelenetet visz a politikai kulisszák mögé. Albert Savarus aztán méltó párja A rejtély-nek - ellenpárja. A Császárságból a Polgárkirályságba repít bennünket Balzac, a sejtelmes nodesme-i erdő helyébe önmagába zápult kisvárost kapunk, a vakmerő összeesküvés helyébe egy képviselő-választás cselszövényeit, a nagylelkű Laurence helyébe az aljas Rosalie-t. Változott a kor, megváltozott minden. De a léniával kihúzott realista keretek közt itt is szenvedélyek lobognak, és Roselie egytestvér Laurence-szal. Ugyanaz a kemény akaratú férfi-nő, aki hegyeket mozgatna meg, ő azonban már nem Napóleon ellen tör - egy gyönyörű nagy szerelmet dúl fel. A horizontok összeszűkültek. Nem véletlen hát, hogy ezt a két művet együtt kapja kézbe az olvasó. Mindkettő jellegzetes darabja az Emberi Színjáték-nak, így, párba állítva különösen sokatmondók.

Mutass kevesebbet