A rendszerek általános elmélete

Régi ​adósságot törleszt a kiadó Zalai Béla magyar és német nyelvű filozófiai írásainak összegyűjtésével, sajtó alá rendezésével. A magyar eszmetörténet – egyre világosabban látszik – hiányos volna az ő műveinek számításba vétele nélkül. A tragikusan fiatalon, 1915-ben hadifogolytáborban meghalt Zalai Béla a magyar filozófia történetének magányos csillaga volt. „Közöttünk ő volt a legtehetségesebb” – mondta halálhíréről értesülve a pályatárs, Lukács György. Zalai a korszak legfontosabb elméleti törekvéseit, mindenekelőtt a husserli fenomenológiát nemcsak jól ismerte, hanem sok tekintetben – elsősorban a filozófiai rendszerezés problématerületen – a legmagasabb elméleti színvonalon tovább is fejlesztette. Tanúbizonyság erre ez a kötet, amely Zalai Béla összes elméleti írását tartalmazza, köztük korszakalkotó s eddig kéziratban lappangott nagy művét is a rendszerek általános elméletéről. A „rendszer”… nem az elemekre alkalmazkodó tekintésmód, hanem egy tisztán belső, csak immanens mértékkel megközelíthető konstrukció. (A realitásfogalom típusai, 1911) Az irány megfordulása itt a fontos; nem mehetünk az abszolúthoz; hát tőle jövünk. Nem lesz birtokunk; de volt birtokunk… Nem rámutatás a szimbólum, nem jel, nem jelkép; tett. Valóság alkotás, a valóság forrásától telt vedrekkel visszatérés. (A filozófiai rendszerezés problémája_, 1911)

Mutass kevesebbet