A rendszerváltozás és a privatizáció joga

Ez a könyv a volt szocialista országok - hallatlanul nehéz és súlyos ellentmondásokkal terhes - rendszerváltoztató folyamatának központi jelenségével foglalkozik: a tulajdoni struktúra átalakulásával-átalakításával. Ennek lényege: az eddig uralkodó szocialista társadalmi tulajdon helyére a modern piacgazdasághoz elengedhetetlenül szükséges, a magántulajdon elsődlegességén alapuló tulajdoni rendszer lép. E folyamat lényege az állami tulajdon magántulajdonosokhoz juttatása, mégpedig lehetőség szerint magántulajdonosok részére piaci alapon való értékesítése. A privatizáció tehát ezekben az országokban stratégiai jelentőségű. Korábbi munkáimban főleg a szocialista állami tulajdon belső ellentmondásain igyekeztem oldani: egyrészt az állami tulajdonon belül valamifajta vállalati tulajdont indokolni, másrészt feloldani a társadalom tulajdon merev dualizmusát (állami-szövetkezeti tulajdon) és lehetőség szerint másodlagos, kiegészítő tulajdonformákat (pl. társulási tulajdon, társadalmi szervezetek tulajdonjoga stb.) elméletileg kialakítani. A rendszerváltozás után pedig több könyvben is a magyar privatizáció jogát igyekeztem a jogi elmélet oldaláról megalapozni. Ebben a munkában - figyelemmel arra is, hogy a magyar privatizáció lassan lezárul - a volt szocialista országok privatizációjának jogát nemzetközi összehasonlításban szeretném feldolgozni és az általánosítható tapasztalatokat feltárni. A "volt szocialista országok" helyett szinonim fogalomként a "kelet-európai privatizáció" szót is használom, bár ez az utóbbi terminológia nyilván túlzott leegyszerűsítés: Magyarország inkább Közép-, Észtország, Lettország Északkelet-, Albánia vagy Szlovénia Délkelet-Európának minősül, Oroszország jó része pedig túllépi Európa határait. A nemzetközi összehasonlítást egyébként 1997. január 1-jével zártam.

Mutass kevesebbet