A repülőtér nem fogad

A japán partoknál tájfun tombol, és a távol-keleti Tengermellék repülőterén napokig hiába várnak az utasok. Ott van az író is, s megismeri hőseinek, a különböző korú, foglakozású nőknek és férfiaknak a sorsát, gondjaikat, bánatukat és örömüket. A mozaiktechikával felépített regényben ezek az érdekes sorsok egy rövid időre keresztezik egymást, hogy aztán többé ne találkozzanak, de mégis minden egyes ilyen találkozás, Pausztovszkij szavait idézve - nyomot hagy az emberben, reményt vagy új gondolatot szül, tapasztalatokban gazdagít, formál - igazít vagy néha ront - az ember jellemén, egész további életén. A valóság érzékelhető jelenléte és mély humanitás jellemző e fordulatos kisregényre, de az író nem téved céltalan filozofálgatásba: hősei földön járó emberek, akik a mindennapok bajai közt örömet és boldogságot keresnek, ki-ki a maga módján, több-kevesebb szerencsével - ahogy ez a való életben történik.

Mutass kevesebbet