A római iskola

A szerző írja könyve bevezető fejezetében: "Valamennyien, akik megjártuk Rómát, belső, titkos szövetségben élünk. Sohasem hallottunk egymásról, s mégis, mint valami különös szekta tagjai, akikben a dolgok új jelentése világosodott meg, eltéphetetlenül összetartozunk." Amikor a költő, Berczeli A. Károly e sorokat leírta 1943-ban, a Via Giulia 1. alatt működő Collegium Hungaricum néhai lakói, a hivatalos ösztöndíjban részesült művészek - röviden a "rómaiak" - már valóban szektát alkottak. Megváltozott a magyar és az európai művészet klímája, megváltozott a világ, megváltozott minden. Európa sebesülten vonaglott, a klasszikumtól megihletett művészet éppolyan anakronizmusnak hatott, mint két évtizeddel korábban a hagyományokat következetesen elvető avantgarde. Napjainkig nemhogy az "iskola", de a "szekta" híre is alig jutott el. A főszereplők, a "caposcuolák" meghaltak vagy stílust váltottak, a kismesterek eltűntek vagy megtagadták a múltjukat. A források régi folyóiratokban sárgulnak vagy megsemmisültek, a művek elkallódtak vagy raktárakban porosodnak. Legújabb kori régésznek - és nem csak művészettörténésznek - kell lenni ahhoz, hogy rekonstruáljuk azt a jelenségcsoportot, amely a harmincas évek Magyarországán az érdeménél nagyobb hivatalos támogatást kapott, és amelyet az utókor a jelentőségénél kevésbé méltányolt. A "római iskoláról" van szó. A könyvet 24 oldalnyi színes és 206 fekete-fehér kép illusztrálja.

Mutass kevesebbet