A római konyha

Minden év új disznólábon lép be a városba - pontosabban a modenai vagy cremonai csülökkel érkezik. Lencse kíséri a járóeszközöket, hiszen ismeretes, hogy a lencse pénzt, készpénzt jelent. Január hatodika, Epifánia, vagy ahogy itt mondják, Befana, az összes édesség napja, amit csak nyújthat a tágas Piazza Navona, tizenhatodika Szent Honorius püspöké, akiről pompás tortát neveztek el. Március tizenkilencedike az egyházi évben Szent József napja, a konyhaiban a bigné-é, e könnyű, üreges, vaníliacukorral behavazott csörögefánké, mely oly kecsesen ring a serpenyő zsírjában. Hamarosan a húsvéti ünnepek következnek, és velük a bárány- és marhahúslevesek, a többféle pizza pasquale, a húsvéti kalács meg a báránysült, amely fokhagyma és rozmaring illatában úszva kerül elő a sütőkemencéből. Nyomban utána beköszönt az articsóka és a zöldborsó uralma... Nemiből jött eper, arezzói cseresznye jelzi a márciust és a júniust, sárgadinnyék és görögdinnyék ünneplik a nyarat, melynek fénypontja a nagy csigalakoma San Giovanni napján, a nyári napfordulón. Az őszt az őszibarackok vezetik be, melyek mindig a szentatyával egyidejűleg érkeznek Castel Gandolfóból Rómába. S hozzák adományukat a pásztorok is hamarosan: ez pedig a ricotta, a juhtúró. Spenóttal a ricotta tésztatáskák kiváló tölteléke, cukorral és rummal a vasárnapi ebédek csemegéje...

Mutass kevesebbet