A rózsafüzér tizenöt szombatja

Boldog Bartolo Longo nevét alig ismerik hazánkban, pedig ő volt az, aki a 19. században az általa alapított kegyhelyen fölelevenítette, majd széles körben elterjesztette az egész világon együtt imádkozott Egyetemes Rózsafüzért. Ez az imakönyv a Szentatya, és nem kevésbé a szentek által ajánlott, s alapjaiban már a kereszténység kezdeteitől ismert rózsafüzér gyakorlatát szeretné segíteni, megkönnyíteni. Első részében ismerteti a rózsafüzér mibenlétét, történetét, imádkozásának módját, majd Bartolo Longo elmélkedéssorozata következik. Ez egy tizenöt szombatra elosztott lelkigyakorlat, mely minden alkalmat egy-egy titoknak szentel, ugyanakkor elimádkoztatja az egész rózsafüzért. A Függelékben a pompeji kegyhelyről és az alapító életéről olvashatunk. II. János Pál pápa, aki igen nagy tisztelője volt Kongónak, így írt róla pápasága 25. évében: Szívesen ismétlem sajátomként azokat a megindító szavakat, amelyekkel Bartolo Longo fejezi be a Rózsafüzér Királynőjéhez szóló könyörgését: „Ó, Mária áldott rózsafüzére édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk el soha többé! Rózsafüzér Királynője, ó drága Anyánk, ó bűnösök Menedéke, szomorúak hatalmas Vigasztalója, légy áldott mindenütt, ma és mindörökké, a földön és az égben!"

Mutass kevesebbet