A siker nyomában

Néhány előzetes megjegyzés segítséget nyújthat az olvasónak abba, hogy a következő oldalakat jobban megértse. A könyv alapját képező adatgyűjteményt nyolc alapvető ismertető jegy köré sűrítettük. Lehetnek olyanok, akik úgy vélik, hogy a legkiválóbb amerikai vállalatokat megkülönböztető ismertetőjegyek közhelyek, ez azonban nem igaz. Lehet, hogy önmagában mind a nyolc jellemző (közel a vevőhöz, az emberi tényezőre alapozott termelékenység stb.) sekélyesnek látszik, de a kiváló vállalatok olyan következetességgel valósítják meg ezeket az értékeket, hogy - különösen versenytársaikhoz viszonyítva - igazán ritkaságszámba mennek, akár a szmogmentes napok Los Angelesben. Lehet, hogy a 3. és a 4. fejezet kissé elriasztja az olvasót, mert túlságosan sok elméleti kérdést tárgyal. Ezeket a fejezeteket át lehet ugrani (vagy utoljára lehet hagyni), mégis fontosnak tartjuk, hogy az olvasó legalább fussa át ezeket a részeket és gondolja meg, nem érdemes-e mégis figyelmesebben átolvasni őket. Ezt különösen fontosnak tartjuk, mert a kiváló vállalatok nyolc alapkritériuma nem azért olyan működőképes, mert a "legjobb érv a siker". Ezek a jellemzők éppen azért viszik sikerre a vállalatokat, mert rendkívül logikusak. A kiváló vállalatok emberek százezreinek legalapvetőbb igényeiből indulnak ki, ha úgy tetszik, ki is használják ezeket az igényeket, ám eközben, még ha maguk a vállalatok ezt nem is mindig tudják, sikerük szilárd tudományos elméleti alapokon nyugszik. Reméljük, hogy az olvasók számára kellemes meglepetést jelent az elméleti rész is. Egyébként ez az elmélet nem új, nem olyan, amely bizonyításra vár; legtöbb következtetése kiállta az idő próbáját, az ellenérvek ostromát. Csak a menedzserek és a vállalatirányítási szakirodalom nem vett róla tudomást.

Mutass kevesebbet