A soproni színészet története 1841-1950

Gamauf Teofil, Sopron múltjának csodálatos szorgalmú adatgyűjtője figyelmét színháztörténetre is kiterjesztette. Ámbár egyháztörténetet akart írni és amelyet sohasem tudott befejezni, mégis különös kedvteléssel írta ki az iskolai színjátékok, sőt a hivatásos színészet legkorábbi jelentkezéseit számadáskönyvekből. Adatai azonban elsikkadtak a több mint 30 vaskos kötetre menő gyűjtésben. 1885-ben Latkóczy Mihály soproni tanár és író: „Kérelem a színügy barátaihoz" című felhívásában a Sopron újság X. 17. számában bejelentig hogy meg akarja írni a soproni színház történetét, az idevágó előmunkálatokat már meg is tette, kéri hogy juttassák adatokhoz. De a korabeli tanári sors hamarosan elszólította Sopronból, terve terv maradt. Az első összefoglaló munkát Kugler Alajos levéltáros írta meg az 1841-ben felavatott színház fennállásának 50. évfordulójára ezzel a címmel: A soproni színház története 1841-1891. Sopronban jelent meg Litfass Károlynál, kis nyolcadrét füzet, 33 lap. Főleg a 18. századra sok értékes adatot hozott felszínre, 1768-ig ment vissza, mivel pedig attól fogva éveken át nem került említésre a színügy, úgy gondolta, annak előtte nem is volt színészet a városban. Másik fogyatékossága a kis műnek, hogy nem vette tekintetbe az 1890-ben megjelent kis művecskét, a soproni Magyar Társaság történetét, amelyet Kovács Sándor írt, amelynek rendkívül lényeges adatai a magyar színjátszásról az 1792-ben lezajlott első magyar színelőadásra, s Vörösmarty Salamon királyának előadására vonatkoznak. Mikor Kugler 1909-ben a színház újjáépítése alkalmából újból kiadta bővítve munkáját. „A soproni színészet története" címmel (Petőfi nyomda, 1909, kis nyolcadrét 46 lap), akkor sem említi e fontos adatokat, csak az időközben megjelent bencés gimnáziumi történetből említ egypár adatot a jezsuiták előadásairól. 1916-ban Payr Sándor írt a Soproni Naplóban: „Az első magyar színielőadás Sopronban 1792" címen hosszabb tanulmányt, amely külön lenyomatban is megjelent (Röttig, é. n. 16 lap) és elszórt adatokat szed össze. Fiatal bölcsészhallgatóknak is kedve támadt a sokat igérő tárgy feldolgozására, de az anyaggyűjtésnél már meg is torpantak. E sorok írója 1918-ban kezdett a soproni színészet múltjával foglalkozni, végigböngészte a városi levéltárban meglevő régebbi soproni újságokat, majd a bécsi és budapesti könyvtárakban régi folyóiratokból kiszedegette a soproni színházra vonatkozó közleményeket, így bukkant rá Gamauf adataira is; az eredményeket a helyi sajtóban kisebb nagyobb cikkekben közölte. 1925-ig az ilyen közlemények száma felment 30-ra. Ekkoriban Bleyer Jakab, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem német irodalomtörténeti tanszékének vezetője erősebben érdeklődött Sopron múltja iránt és Vértes (Vatter) Ilona szigorlónak adta ki doktori értekezésképpen a soproni német színház történetét 1841-ig, vagyis a második épület felavatásáig. Vértes Ilona azonnal érintkezésbe lépett velem és magam látva, hogy akkor Sopronhoz és Kismartonhoz kötve, a magam kutatását tető alá nem hozhatom, készséggel álltam segítségére és valóban a fiatal kutató, amit kikutatni lehetséges volt, összegyűjtött és formás könyvbe öntötte.

Mutass kevesebbet