A sötét láng prófétája (dedikált)

Kéry László. A sötét láng prófétája. A regényíró D. H. Lawrence. Budapest, 1978. Gondolat Könyvkiadó (Dabasi Nyomda). 420 + [2] p. Dedikált példány!!! Kéry László (Budapest, 1920. szeptember 17. – Budapest, 1992. február 18.) irodalomtörténész, színikritikus, műfordító, az irodalomtudomány kandidátusa (1963) és doktora (1977), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1987) tagja. Az angol irodalom történetének avatott kutatója volt, főként William Shakespeare és David Herbert Lawrence életművével, valamint az egyetemes drámairodalommal kapcsolatos munkássága jelentős. Előszó: "D. H. Lawrence 1885-ben született, és 1930-ban halt meg. Élete, eszmélkedésének ideje és mintegy két évtizedes írói pályája arra a korszakra esik, amelyben kibontakozott az imperializmus, lejátszódott az első világháború véres drámája, létrejött a szocializmus első állama, s bekövetkezett - a húszas évek végén - a nagy világgazdasági válság. Lawrence a XIX. századi kapitalista fejlődés vezető országában született és nevelkedett, s a munkásosztályból származott. De mire felnőtté és íróvá érett, nemcsak azzal fordult szembe, amit hazájában a burzsoá hatalom és kultúra jelentett, hanem elszakadt osztályától is. A modern társadalom egészének fordított hátat - ő maga legalább is így tudta, így szándékolta. Valójában az történt, hogy miközben a polgári értékeket - de azoknak csak egy bizonyos részét - tagadta, több lényeges ponton szembekerült a haladás minden meglevő és lehetséges változatával. Az emberiség nagy céljaiért folytatott küzdelemben végül is utat tévesztett, vereséget szenvedett. Találóan állapította meg róla Christopher Caudwell: "Kudarcot vallott, mert gyűlölte ugyan a burzsoá kultúrát, de nem tudott megszabadulni korlátaitól." Vagyis megoldáskéna semmitől sem korlátozott egyéni szabadságot kereste-javasolta, amelynek eszméje a polgárságnak a feudális erők elleni harcában jött létre, s valamikor még progresszív is lehetett, de az imperializmus korában elvesztette ilyen jellegét, s engedelmesen igazolta azt a szerepet, amelyet a polgári berendezkedés a beilleszkedni nem tudó, nem akaró - de a burzsoá rend alapjait mégis elfogadó - íróknak, művészeknek, filozófusoknak kiosztott. Valójában ugyanezt az individualizmust, a "korlátlan szabadságnak" ugyanezt az ábrándját vallotta James Joyce és Virginia Woolf is. Ezek az írók szemléletben és ábrázolásmódban tudatosan szakítottak közvetlen elődeikkel: Arnold Bennett, John Galsworthy és H. G. Wells regényírásával. Fő ellenvetésük az idősebbekkel szemben az volt, hogy azok nem a valóságról írnak. Ilyenkor rendszerint kiderül, hogy a szemben álló felek nem ugyanazt értik valóságon." Egészvászon kötés kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet