A spanyol barikádokon

No pasaran! Nem törnek át! Ezzel a jelszóval küzdött a spanyol nép a köztársaságért, a köztársaság szívéért, amikor a spanyol főváros barikádjain más népek fiai között megjelentek a magyar öntkéntesek is és tüzet nyitottak a Hitler és Mussolini támogatta francióista csapatokra. Horthy hóhérlegényei elől külföldre menekült magyar hazafiak, antifasiszták és kommunisták Madridnál fegyvert fogtak, hogy a tobzódó fasizmus ellen szegezzék. A több száz magyar önkéntes között ahrcolt a spanyol köztársaságért hős hazánkfia, Zalka Máté parancsnoksága alatt Csatári József elvtárs - néphadseregünk ezredese is. Őrködött a madridi barikádokon, küzdött a jaramai állásokban, verekedett az olasz fasisztákkal Guadalajaránál és Aragóniában, átkelt az Ebrón és szívósan kitartott a Sierra Cavalls-i és Sierra Pandols-i pokolban is. A magyar század, majd zászlóalj, önkénteseinek példás küzdelmét és a békés napok eseményeit tárja az olvasó elé a szerző visszaemlékezése. Elmondja a brüsszeli indulástól az önkéntes egységek búcsúztatásáig átélt eseményeket. Bemutatja a vele együtt harcoló önkénteseket: Szalvai Mihály elvtársat, a magyar Csapajevet, a frontra elsők közt jelentkező Keszőcze Endrét, Cséby Lajos - Pedro Fernandez kapitányt, a magyar zászlóalj szervezőjét, Steiner Bandit a tüzérségi tűzben is vidám katonát, Steckmayer Istvánt, a század lelkét és még több más elvtársat, akik életüket ajánlották a Spanyol Köztársaságnak. Csatári József elvtárs, mint a magyar század, majd zászlóalj különböző parancsnoki beosztásokban tevékenykedő katonája, visszaemlékezésében elsősorban saját alegysége életét, harcait írja le.A köztársasági hadsereg sikereit, kudarcait, az általános helyzetet csak azért vázolja helyenként, hogy a magyar önkéntesek harcát beillessze a front képébe. Csatári József elvtárs visszaemlékezése történelmi hitelességgel állít szép emléket a Spanyol Köztársaságért harcoló magyar hazafiaknak.

Mutass kevesebbet