A szabadságharc egészségügye és honvédorvosai I-II.

Az 1848-49-es magyar szabadságharc egészségügyének levéltári forrásait feltáró, az azokat feldolgozó, valamint a megemlékező irodalom közös vonása, hogy nagyobbrészt jubiláris jellegű.1 A kormányzatok ilyenkor áldoznak nagyobb összegeket - a máskor is közlésre kész szellemi erőktől függetlenül - az e témákkal foglalkozó kiadványokra. 1948-ban a szabadságharc centenáriumán jelent meg a röntgenológus és orvostörténész Zétény Győzőnek a szabadságharc honvédorvosairól szóló gyűjteményes kötete. Ebben az alapvető munkában nem csekély szerepe volt a jeles orvostörténész-kutató Antal Lajos politikai mellőzésének. Zéténnyel közösen, nála talán még szorgosabb munkát végezve készítette elő ezt a könyvet, mely csak az utóbbi nevét viselhette. Antal Lajos munkásságára utalva, nevét a Flór Ferenc címszó minden bekezdése első betűinek összeolvasása őrzi. Emlékét immár ez a kötet is megörökíti. A jubiláris munkák indítója, majd ösztönzője Varga Endre történész, az Országos Levéltár későbbi h. főigazgatójának 1931-ben a Károlyi Árpád Emlékkönyvben megjelent 'Az 1848-49. évi magyar hadsereg egészségügyi szervezete' című tanulmánya volt. Varga elsőként kutatta és dolgozta fel nagy akribiával a honvédorvosi karra, a honvéd egészségügyi igazgatásra vonatkozó 1848-49-i forrásokat. Ebben a nagyon alapos, monográfiával felérő tanulmányban a történészek több nemzedékének adott munkaprogramot, kutatási feladatot. Ez szolgált kiindulásul Antal Lajosnak és Zétény Győzőnek is. Nyomukban most már többen folytattak egyes részterületen kutatásokat. Nem lévén olyan orvostörténészi műhely, ahol jól megtervezett kutatások folyhattak volna - az Orvostörténeti Könyvtár csak 1951-ben alakult, egyetemi orvostörténeti tanszék akkor szintén nem volt (és 1997 óta újra nincs) - a búvárkodás egyénileg, nagyon eltérő szinteken folyt. A legtöbb dolgozatnak egyik, igen soknak egyetlen forrása „a Zétény" lett.

Mutass kevesebbet