A szárnyaskerék katonái

A XX. század végére kiépült vasútvonalak mellékvonali csomóponttá tették Balassagyarmatot. Az itt szolgálatot teljesítő vasutasoknak mindennapos küzdelmet jelentett a nehezen járható hegyi jellegű pálya, és a térség mikroklímájából eredő szélsőséges időjárás. Ilyen körülmények között a szolgálat teljes odaadást és kitartást követelt. Ezt a többlet teljesítményt a vasutas társadalom is elismerte. Rangot jelentett balassagyarmati vasutasnak lenni. A munkával kiérdemelt elismerés a helyi vasutasságot egyfajta emberi tartásra is kötelezte. Ezzel is magyarázható, hogy az első világháborút követően a balassagyarmati vasutasok példa nélküli tettet hajtottak végre. A demarkációs vonalat átlépő Cseh Légió ellen fegyveres felkelést szerveztek, s azt a kormány tiltása ellenére a polgári lakosságot és a katonaságot is mozgósítva, 1919. január 29-én végre is hajtották. Cselekedetükkel a vasút iránti hűségükről és a hazaszeretetükről tettek tanúbizonyságot, amelynek nyomán érdemelte ki Balassagyarmat a „Civitas Fortissima", a „Legbátrabb Város" kitüntető címet. A történteket az elmúlt évtizedekben többféleképpen értékelték. Voltak olyan korszakok, amikor a résztvevőket ünnepelt hősökként tisztelték, máskor szándékosan hallgattak, s az eseményekben vállalt szerepüket is félremagyarázták. Mindezek ellenére a balassagyarmatiak lokálpatriotizmusának köszönhetően a harcoknak emléket állító márvány tábla mindvégig emlékeztetett a hősökre a városháza falán. Az esemény és annak csaknem egy évszázadot átívelő, fordulatoktól sem mentes utóélete Balassagyarmat legújabb kori történelmének szerves része, amely csak az utóbbi évtizedben kapott országos, sőt nemzetközi nyilvánosságot. Ami a nemzetközi értékeléseket illeti, több mint megnyugtató, hogy a témával foglalkozó közelmúltbeli tudományos konferencián az érintett országok kutatói is tisztán tudományos indíttatásból foglalkoztak az eseményekkel. Korábban Csehszlovákia, majd a Cseh és Szlovák Köztársaság, később Csehország és Szlovákia diplomatái is azzal tisztelegtek az emléktábla előtt, hogy a múlt sérelmeit félre kell tenni, és az egykori harcokban érintett népeknek egymással megbékélve, a közös jövőn kell munkálkodniuk. Ebben a szellemben született meg a „Civitas Fortissima" cím használatával kapcsolatos önkormányzati rendelet is, amely többek között azt tartalmazza, hogy az eseményekre emlékező ünnepségekre északi szomszédaink nagyköveteit is meg kell hívni. A szerző arra vállalkozott, hogy a témában fellelhető - csak szűkebb körben ismert - forrásokat és dokumentumokat kiegészítve az egykori résztvevők családjainál szájhagyományként tovább élő történetekkel, bemutassa az egykori eseményeket. Megismerteti azt a folyamatot, amíg a város felszabadító harcok nyomán Balassagyarmat eljutott a „Legbátrabb Város" kitüntető címig. Ajánlom e könyvet minden vasútbarátnak, és a történelem iránt érdeklődőknek. Kukely Márton a MÁV Rt. vezérigazgatója

Mutass kevesebbet