A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Részlet a könyvből: Augusztus 29., péntek A bútorszállítók kora délután végeztek is, úgyhogy egyedül maradtam az új szobámban, a világ legnagyobb rumlijának a kellős közepén. Eredetileg egy csomó dolgom lett volna, de az egyik doboz tetejére dobva megtaláltam a naplóm, aminek a létezéséről egyébként teljesen megfeledkeztem, mert amikor anyu nyár elején megvette nekem, akkor még nem nagyon érdekelt, és félreraktam. Most meg a kezembe került, és az üres lapokat nézve rájöttem, hogy jópofa lenne beleírni valamit. Először nem tudtam, mit kéne, anyu olyanokat mondott, hogy „egy tizennégy éves lány legjobb barátja a naplója", meg hogy a „kamaszkor meghatározó része a naplóírás"... Ezeket nagyrészt azokból a szakkönyvekből szedte, amiket előszeretettel böngész. A szüleim a tinédzserré válásomat tragédiaként élik meg, pedig szerintem teljesen normális tizennégy éves vagyok. A naplóírás viszont nem rossz ötlet, és bár először olyan idegennek tűnt az a sok üres oldal, mégis úgy döntöttem, hogy elkezdem. Először be akartam mutatkozni, de az olyan hülyeség, a napló az enyém, magamnak meg csak nem mutatkozom be... Úgyhogy „in medias res" (vagyis a dolgok közepébe vágva - na, nem vagyok stréber, de gondoltam, ez olyan intelligensnek tűnik rögtön az első oldalon) belefogok a naplóírásba. Úgyis van időm, a költözés kellős közepén per pillanat annyi a feladatom - azon kívül, hogy feltúrjam a bedobozolt kacatjaim hogy várjam anyut, aki majd a szülői után jön haza, és akkor együtt pakolunk ki. Az új környék egyébként klassznak tűnik, bár sosem laktam még Budán, de ez a hegyes-lejtős dolog nem is olyan rossz. A költözés már rég tervben volt, de amíg általánosba jártam, a szüleim nem akartak kizökkenteni a megszokott környezetemből, plusz nem akartak minden reggel az egész városon átfurikázni. Amikor viszont elballagtam, ráadásul felvettek a Szent Johannába, a költözés nem is volt kérdés, és jól is jött ki, mert az új suli nagyon közel van (három buszmegálló meg egy kicsi).

Mutass kevesebbet