A szent zsolozsma I.

Húsz esztendővel ezelőtt egy nagyon kedves pozsonyi Notre Dame-apáca megígérte, hogy minden zsolozsmáját értem fogja elmondani, - de arra kért viszonzásul, hogy tanítsam meg őt a szent zsolozsma jó végzésére. Nagy dolgot kért, mert húsz évvel ezelőtt nem tudtam megtenni. Kellett a magam számára is két évtizednek tanulása és tapasztalata, elmélkedése és átélése, hogy neki merjek fogni imádkozó testvéreimnek, imádkozó nővéreimnek segítségére ehhez a tárgyhoz. Tudom, hogy most sem tökéletes és most sem teljes, amit adhatok. De azt is tudom, hogy magyar nyelven még egyetlenegy könyv sem jelent meg erről az olyan fontos kötelességünkről. A magyar liturgikus apostolság ebben az irányban még nagyon keveset tett. Van hazánkban is vagy tízezer lélek, akinek kötelessége a szent zsolozsma végzése és vannak még sokkal többen, akik szívvel-lélekkel csatlakoznának önként ezeknek seregéhez, ha tudnák, mi az a szent zsolozsma és volna könyvük annak végzésére. Megható részletet olvashatunk egy XVII. századbeli jámbor papnak, Roussier Antalnak az életében. Mindig nagy buzgóságot fejtett ki a szent zsolozsma iránt. Egyetlenegy alkalmat se mulasztott el, hogy ne, szólt volna nagy értékéről és ne igyekezett volna megszerettetni. Halála előtt napi zsolozsmáját hangosan végezte el a papságért. Befejezte ezzel a könyörgéssel: "Uram, add meg papjaidnak a kegyelmet, hogy mindig jól mondják el a breviáriumot." Nagyobb kegyelmet és áldást aligha kívánhatott volna ennél!

Mutass kevesebbet