A szentendrei Vajda Lajos Studió

A stúdió tagjai munkásságának közkincsé tételét szolgáló, reprezentatív kiadvány Deim Pál, Novotny Tihamér, Wehner Tibor, Szalay András, Keserű Katalin, Krasznahorkai László, Antal István, Hahn Ferenc, Mezei Ottó, és mások tollából tanulmányokat, alkotói portrékat, visszaemlékezéseket tartalmaz sok illusztráció kíséretében. Részlet: A Szentendrei Festészet már régen elfoglalta a helyét a magyar művészettörténetben. Mondhatom, befejezett tény. Még akkor is, ha vita tárgya lesz sokáig: mi a szentendrei Festészet, és kik azok, akik képviselik azt. Befejezett úgy, mint Nagybánya vagy Gödöllő. Nagybányán ma is dolgoznak festők, de ők már nem tartoznak a nagybányai Festészet címszó alá. Itt a törés a neósokkal kezdődött. Gyökeresen más szemlélet vette kezdett. Szentendrén ugyanígy meghúzható egy határ, amelytől már nem beszélhetünk Szentendrei Festészetről, csupán Szentendrén élő és dolgozó művészekről. A törést itt a Vajda Lajos Stúdió jelentette. Mielőtt félreérthető lenne, le kell szögeznem, hogy a törésvonalat nem negatívumnak értékelem. Weöres Sándor szerint az a művész, aki nem akarja ledönteni mesterének szobrát, nem válhat igazi alkotóvá. Ez az egyik fontos tény, ami a Vajda Lajos Stúdió nevéhez kapcsolódik. A másik jelentős mozzanat, hogy egy politikailag nehéz időben vállalták a kultúrpolitikával szembeni kiállást. Több éven keresztül megrendezték a várdombi "egynapos kiállítás"-aikat. Egynapos kiállításhoz nem kellett engedély és zsűri. Ennek híre ment, és az ország más tájairól is érkeztek művészek kiállítani. Azért a hatalom is mindig jelen volt gumibotos rendőrök, megyei és városi tisztviselők, párttitkárok, pártinformátorok formájában. Minden kiállításkor pattanásig feszült volt a helyzet. Egy-két hangosabb politikai megjegyzés már gumibotos fesztivállá alakíthatta volna át a szabadtéri kiállítást. Mint ahogy más " nemkívánatos" kiállításnak is nagy látogatottsága volt, itt is reggeltől estig vonultak az emberek a Vándordomb lépcsőin, terein.

Mutass kevesebbet