A szentgáliak I-II. kötet egyben

A nagy családok története hű vetülete a nemzetek és társadalmak sorsfordulatainak. Ezért van olyan nagy sikere a családregényeknek. A szabadságharc és a Bach-korszak levegőjét sokkal mélyrehatóbban ismerjük meg Jókai Mór: "A kőszívű ember fiai" és "Az új földesúr" című regényeiből, mint egy sokkötetes történelmi monográfiából. Ferdinandy Mihály nagy regénye is azért fog bizonyára hamarosan belopódzni a magyar olvasóközönség szívébe, mert a Szentgáliak realisztikus-romantikus írói eszközökkel ábrázolt életefolyása egy kicsit egész Magyarország életregénye is, amelyben Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Görgey és Haynau csinálják a történelmet, de a Szentgáliak élik végig. Nem mesterségesen romantikus a Szentgáliak regénye, hanem maguk az idők regényesek, tehát a szereplők életformája is az, mert más nem is lehetett. Szerelmeik, törekvéseik, egész sorsuk vérbe, könnybe, fájdalomba és csak ritkán örömbe ágyazva pereg az olvasó előtt, mint egy grandiózus film, vagy még inkább, mint a megújulásában vajúdó akkori Magyarország nagy művészettel megfestett, lenyűgöző körképe. Ferdinandy minden alakja drámai feszültségben tartott, élethűen ábrázolt, húsból és vérből formált élő ember, akik szeretnek és gyűlölnek, lelkesednek és elbuknak. Pompás lelkirajzok, finom emberi megfigyelések váltakoznak lélekzetállító eseményáradattal, csataterek szörnyű vigasztalansága, főúri szalonok belső életének színes képszerűségével. A fiatal író a Szentgáliak-ban gyönyörű nyelven írt, utolsó soráig érdekes új magyar regényt ad az olvasó kezébe.

Mutass kevesebbet