A szenvedély évszakai

Garai Gábor, kétszeres József Attila-díjas, Kossuth-díjas költő, 1929-ben született Budapesten. Középiskoláit befejezve közgazdászhallgató lesz, de tanulmányait anyagi kényszerűségből abba kell hagynia - munkát vállal. Később a bölcsészkaron szerez tanári diplomát, az Európa Könyvkiadó szerkesztője, majd az Írószövetség külügyi titkára. Jelenleg az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese. Első kötete, a Zsúfolt napok, 1956 tavaszán jelenik meg, de első, igazi, figyelemre méltó sikerét a Tűztánc antológiában megjelent verseivel, majd az Ének gyógyulásért (1958), Artisták (1964) című kötetekkel szerzi. A Tűztánc erőteljes képei, indulati hőfoka, majd köteteinek mondanivalója rendkívül pontosan fejezi ki generációjának életérzését, programját. E költői programban az elkötelezettség intellektuális fegyelemmel, artisztikus formateremtéssel párosul. A megálmodott lehetőség és megszenvedett valóság feszültségteremtő ereje, hitelessége egy rendkívül érzékeny, a köznapi csodákra és korunk legnagyobb kérdéseire egyként rezonáló költészetben teljesedik ki. A szenvedély évszakai, a több mint tíz kötetnyi életmű gyűjteményes kiadása, a méltán híressé vált közéleti versek mellett tartalmazza a gyermekkori táj és természet-élmény színezte Budapest-ciklust, úti élményeit, szerelmes verseit, valamint verses színműveit, köztük a különleges varázsú Orpheusz átváltozásait, valamint nagyobb lélegzetű alkotásait, a Jóbot és Dávidot.

Mutass kevesebbet