A szépség festője: Lotz Károly (1833-1904)

Lotz Károly a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb mestere, s a közönség számára máig a legkedveltebb művészek közé tartozik. Művészetét páratlan fantázia, bravúros rajzi és kompozíciós tudás, monumentalitás iránti érzék és gazdag kolorit jellemzi. Hatalmas életműve több száz olaj- és falfestmény, ezernél több műfaj, amelyben ne születtek volna ecsetje nyomán remekművek. Egyéniségének legjobban a falkép reprezentatív műfaja felelt meg. Falképfestői gyakorlatát 12 éves bécsi tartózkodása során szerezte meg, mint Karl Rahl bécsi professzor tanítványa és tanársegédje. 1864-ben végleg hazatért, s bécsi mestere ajánlásával bekapcsolódott a világvárossá fejlődő Budapest középületeinek díszítőmunkálataiba. Stílusát a historikus akadémizmus jellemezte, s művészete a nagy korszakok - a reneszánsz, a barokk - formakincséből táplálkozott. E hagyományokhoz igazodva alakította egyéni stílusát, melyet könnyed elegancia, derű és harmónia jellemzett. A falképfestészet mellett kiváló alkotások fűződnek nevéhez más műfajokban is. Korai tájképeit és életképeit a romantika színei és hangulatai jellemzik, míg későbbi tájképein - főként az akvarell műfajában -, a realista látásmód érvényesül. Aktjai sugárzó, szép testű fiatal nőket ábrázolnak a harmónia, a szépség és az életöröm érzéseit közvetítve. Portréin eleinte Karl Rahl romantikus festészetének hatása érződik, később azonban stílusa dekoratívabbá válik, színei kivilágosodnak, képeit elegancia és könnyedség hatja át. Lotz Károly a hazai és az egyetemes festészet legjelesebb képviselői közé tartozik. Hagyatékának jelentős része a Magyar Nemzeti Galériában található. E könyv szerzője, Bakó Zsuzsanna, művészettörténész, muzeológus, 1972-ben szerezte diplomáját az ELTE művészettörténet-történelem szakán. 1974 óta a Magyar Nemzeti Galéria 19-20. századi Festészeti Gyűjteményének munkatársa, 1991-től osztályvezetője. Szűkebb szakterülete a 19. századi magyar festészet, de vannak publikációi a 20. századi festészet területéről is. Húszéves múzeumi működése során számos kiállítást rendezett itthon és külföldön egyaránt. Legjelentősebb munkái: Moritz Sándor emlékkiállítás. Katalógustanulmány: Bp. 1976. A XIX. század művészete. (Az én múzeumom sorozat), Bp. 1978. Szentiványi Lajos emlékkiállítás. Katalógustanulmány. Bp. 1979. Donát János magyarországi munkássága 1812-1830. Doktori disszertáció. 1981. Székely Bertalan. KAK. Bp. 1982. Művészet Magyarországon 1830-1870. Katalógusszerző és társrendező. Bp. 1981. Heinrich Ede. Tanulmány. In: Massimiliano von Triest nach Mexico. Triest. 1986. Történelmi festészet. Klasszicizmus-romantika-historizmus. In: Magyar festészet és szobrászat a 19. században. MNG vezető tanulmányai. Bp. 1987. Munkácsy Mihály és Paál László festészete a Magyar Nemzeti Galériában. MNG vezető tanulmányai. Bp. 1992. Székely Bertalan freskói. In: A historizmus művészete Magyarországon. Bp. 1993. Selection from the masterpieces of hungarian painting 1850-1910. In: The 19. Century European and Hungaria painting. Katalógustanulmány. Tokió. 1994. Munkácsy Békéscsabán. A Munkácsy Mihály Emlékház vezetője. Békéscsaba. 1994. Munkácsy Mihály életműve rajzokban. Katalógustanulmány Keszthely. 1994. Pleinair Malerei in Ungarn. Katalógus társszerző és társrendező. Osnabrück, 1994

Mutass kevesebbet