A szerelemről beszélt...

A ​szerelemről beszélt… A katonazene ismét betöltötte a szobát. Renate még mindig csukott szemmel ült, hogy minden pillanatot kihasználjon, mielőtt Krefft megkérdezné, hol tartanak a jelentésben. Meleg leheletet érzett a nyakán. – Na, mit szól? A "szép Marianne" sem tudott nekünk ellenállni. Senki sem képes rá hosszú ideig… Maga sem, Renate. A főnök karja a lány nyakára fonódott, egyik kezével a melle után kapott. Renate indulatosan kitépte magát az ölelésből, villámgyorsan megfordult, és hátba támadott állat módjára, ösztönösen ütött… … Renate keserű ízt érzett a szájában, és szinte fájt neki, hogy engedett a provikációnak. Talán mentegetőznie kellene? Ha elmagyarázná, hogy a vihar közeledte, a katonazene, a fejfájás… Gondolatait kurta, vakkantó nevetés szakította félbe. – Tiszteletem, aranyos kisasszony, ennyi bátorságot fel sem tételeztem magáról. Persze, kissé megsértette a játékszabályokat. De még fiatal, és majd megtanulja, hogy mi az élet. Azt hiszem, mára befejezhetjük a munkát. Ugyanis mindjárt vége a munkaidőnek. Holnap folytatom. Hóna alá csapta aktatáskáját, és az ajtóhoz közeledve, megjegyezte: – Ha valaki keres, a kaszinóban vagyok. A Maillon-panzió – Szeretném, ha jól megértene engem, Palenski úr. A cédulát a maga telefonszámával nem Juliette, hanem a maga szobájában találtam. Valószínűleg meggondolta magát, és felkereste Juliette-et. – De hiszen ez ostobaság! Én… Fliege mosolygott. – Nincs ok az izgalomra. Ellenkezőleg. Szerencséjének tarthatja, hogy nem értesítettem a rendőrséget. Ha megtalálják magánál ezeket a bűnjeleket, hát, kedvesem, maga szép kis kellemetlenségbe keveredik, nem gondolja? Palenski egy szót sem tudott kinyögni. Úgy bámult Fliegére, mintha kísértetet látna. Leírhatatlanul nehezére esett, hogy tisztázza gondolatait. Őt akarják gyilkossággal vádolni! Ez még rosszabb, mint amit Polle-Hamm jósolt. De hogy Juliette-et meggyilkolták, az most már nem kétséges, egyébként nem kellene ezt az aljasságot megrendezni. – Mit akar tőlem? – tört ki végül rekedten. – Semmit – válaszolta Fliege mosolyogva. – Csak éppen tudnia kell, hogy bizonyítékok vannak a kezemben, ujjlenyomatokkal. Erre gondoljon, mielőtt bármit is tesz vagy tervez. Még az indítéka is világos: féltékenység. De nyugodjék meg. Én nem fordítom ezt maga ellen, amíg értelmesen viselkedik. Csak még egy kérdést. Mit akart magától madame Maillon? Tegnap nyilván nem véletlenül tértek együtt haza."

Mutass kevesebbet