A szigetkereső

Amikor befejeztem ezt az ironikus regényt, még egyszer átélve hajóséletemet, bizonyos voltam benne, hogy mindazt, ami lényeges volt kalandozásaim során, így hívebben mondtam el, mintha naplószerű pontossággal tettem volna. A valóság végtelen, mint a tenger, az utazás addig tart, amíg kíváncsiak vagyunk, milyen új kalandokra lelünk szigetről szigetre hajózva. Elég sokat utaztam a szónak köznapi értelmében is, autón, vonaton, hajón, repülőn, de az igazi – mondhatnám, történelmi – izgalommal azok az utazásaim jártak, amelyeket a játékos humor képsíkjában, képzeletem csónakján íróként és nem csupán magánember módján kalandoztam végig. Vitorlám, ha csendesebben is, de még mindig lobog a szélben. Úgy érzem, vár még egy sziget, ahol gyűlölet- és előítéletmentes életet találok, megnyugszom végre, és nem kívánok további kalandokat. Így lesz? Nem így lesz? Nem tudom. Állok a kormánykerék mellett, és utazom tovább. Aki egyszer útra kelt, nem fordulhat vissza.

Mutass kevesebbet