A színésznevelés breviáriuma I.

"Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legnehezebb művészet, azt válaszolnám, a színész művészete. S valaki megkérdezné tőlem, melyik a legkönnyebb művészet, ugyanezt válaszolnám: a színész művészete". Ezt a paradoxonnak tetsző állítást a húszas-harmincas évek szovjet színházi életének egyik jelentős rendezője, Alekszandr Tairov tette, az a Tairov, aki a huszadik századi színházművészet két ellentétes pólusát képviselő Sztanyiszlavszkijt és Mejerholdot egyaránt mesterének vallotta. Tanítható-e a művészet? Szellemes kijelentésére őmaga adott magyarázatot, mikoris kifejtette, hogy egyedül a színész művészetében egyesül az alkotó személyiség, az alkotás eszköze, a műalkotás anyaga és maga a műalkotás egy és ugyanazon "tárgyban" - a színész testében és személyiségében - úgy, hogy szétválaszthatatlan, szerves egységet alkotnak egymással. Ez a tény egyszerre teszi nehézzé és könnyűvé a színész művészetét. Hiszen könnyű dolga van a színésznek, mert nem kell mást tenni, "csak" tökéletesen ismerni önmagát, tökéletesen uralkodni testi és lelki énjén, parancsolni képzeletének, érzelmeinek, indulatainak és természetesen testének. Ez a "csak" azonban majdnem minden, s ezek az adományok csupán a kivételes színészegyéniségekben vannak meg.

Mutass kevesebbet