A színház csak ürügy

Ebben a könyvben harmincnyolc ember beszél egy harminckilencedikről. Akik beszélnek, valamennyien felnőtt emberek, ma már többnyire negyven-ötvenesek. Az élet különböző területein teszik dolgukat: van köztük színész - ismertek vagy kevésbé azok -, egyetemi tanár, rendező, bemondó, újságíró, népművelő. Legtöbbjük Budapesten él, de van, aki Klagenfurtban, van, aki Ausztráliában. Nagyon különböző emberek, akiknek azonban életük korábbi szakaszában akadt egy közös élményük: találkoztak és együtt dolgoztak Keleti Istvánnal. Ez a találkozás és az együtt töltött idő mindegyikük számára valamiképpen meghatározó lett, hiszen egy nagyon is fogékony életkorban formálta legtöbbjüket. A ma már legendaszámba menő szkénés és pincés próbák és előadások alatt Keleti tanítványai nem egyszerűen verset vagy szerepet tanultak és adtak elő, hanem mindeközben kialakult egy közös szemlélet, a valóság értelmezésének egy lehetséges változata, egy használható értékrend, amire Keleti István tudatosan törekedett is. Akik ebben a könyvben megszólalnak, valamennyien ennek a közös élménynek - mondhatni talán, közös ajándéknak - a részesei, s ez az ajándék évtizedek múltán is napról-napra újra megélt élmény. Erről szól ez a könyv.

Mutass kevesebbet