A szocialista képzőművészet története

A kötet témája: egy sajátos alkotói módszer vizsgálata a képzőművészetek legújabbkori történetében. Ez a módszer – Brecht szavai szerint – „feltárja az emberekben és a köztük levő viszonyokban meglevő ellentmondásokat”. Az érdekes gondolatmenet az 1848-as eseményekkel, Daumier alkotásaival indul, majd a társadalomkritika századvégi változatain (Käthe Kollwitz, az orosz peredvizsnyikek) át vezet el a művészeteket is forrásba hozó szocialista forradalmakig. A továbbiakban a szocialista művészeti törekvéseket olyan sajátosan XX. századi problémák fényében veszi vizsgálat alá, mint a gép, a város és az ember viszonya, művészet és agitáció stb., és következtetéseket von le egy új korstílus lehetőségére is. A maga nemében első ilyen szempontú összefoglalás középpontjában a képzőművészetek magyarországi fejlődése áll, de mindvégig szoros összefüggésben a hasonló kelet- és nyugat-európai törekvésekkel. A kötet 327 illusztrációja közismert klasszikus alkotások mellett számos újdonságot is tartalmaz.

Mutass kevesebbet