A szolidaritás alakváltozásai - Az együttműködés lehetőségei és gátjai a mai Magyarországon

A könyv megírását az a felismerés ösztönözte, hogy a minden körülmények között pozitív értelemben elgondolt szolidaritás egyre gyakrabban jelenik meg a közbeszédben és a társadalomtudo­mányi szakirodalomban is, miközben a kollektív cselekvés lehetőségei mindinkább beszűkülnek, és bizonyos területekre összpontosulnak. A szolidaritás számos esetben válik a legösszetettebb társa­dalmi problémák (sőt főként ezek) megoldásává, a társadalom bajainak orvosságává. A családi szolidaritás megoldja a gyermek­nevelés, az idősek ápolása és a kettős műszak problémáját, a klasszikus munkahelyi vagy civil mozgalmi szolidaritás harcol az érdekvédelemért, a társadalmi szolidaritás tompítja a jóléti állam leépülését követő elszegényedést, küzd a rasszizmus és a társadalmi egyenlőtlenségek visszaszorításáért. Miközben magának a szolidaritásnak a jelentése mind problematikusabbá, mind ­összetettebbé és ellentmondásosabbá válik, számos magánember, szakember, közösség, szervezet és mozgalom tesz erőfeszítéseket az egyéni és ­közösségi szolidaritás működtetésére és ösztönzésére, megteremtve ezzel a szolidaritáshoz kapcsolódó kollektív cselekvés számos formáját (közöttük társadalmi megközelítésből nézve diszfunkcionálisakat is). E könyv kísérlet arra, hogy a szolidaritás jelenkori alakváltozásának nyomon követésével bemutassam a kollektív cselekvés néhány olyan lehetőségterét, ahol a történeti örökség, a piaci átmenet és a globalizáció hatásaként (is) megjelenő szolidaritás­hiányt áttörve egyéni szolidaritáscselekvések válnak - tudatosan vagy sem - közösségivé.

Mutass kevesebbet