A szomszédság nevében

„Így ment a hír ablakról ablakra, a patakban görgő kavicshoz hasonlóan egyre formálódva. De a páratlan oldalon, Kovácsékon túl, a második háznál megakadt a hír útja. A huszonhármas számú ház ablakai nem nyíltak az utcára. A ház maga bent a telek mélyén rostokolt fura tornyocskáival. A magos kerítés mögött egy sereg különböző fajtájú kutya vonítozott a holdra. A kapuban se állt senki, mintha egyedül csak a kutyák laknák azt a sötét házat. E ház szomszédja, a huszonötös számú, kénytelen volt kijönni az utcára, hogy az éjjeli riadalom okát megtudakolja. Ez a szomszéd a nyurga, nagy orrú levélhordó román postás volt: domnu Marosán. Felesége unszolására bakancsba dugta a lábát, s átment az utcán a vele szemben lakó Bedőékhez. Akadozó magyarsággal tudakozódott a kapuban álló zömök szövőmunkástól. Bedő a valóságnak megfelelően pár szóval elmondta, hogy mi történt Kovácséknál.”

Mutass kevesebbet