A sztoa filozófiája

A sztoikus iskola egységes bemutatása korántsem egyszerű feladat. Elsősorban azért nem az, mert a korai és a középső sztoáról jóformán semmiféle írásos feljegyzés nincs birtokunkban, s így csak az úgynevezett fragmentumokra, illetőleg a különféle beszámolókra hagyatkozhatunk - mely utóbbiak ráadásul nem is mindig állnak összhangban egymással, részint a sztoikus terminológia természetes ingadozásai, részint pedig beszámolók szerzőinek pontatlansága miatt. Másodsorban pedig azért, mert esetünkben egy közel fél évezreden át tartó szellemi fejlődési folyamatról van szó, melynek során nyilvánvalóan nem maradhatott minden egységes. A sztoicizmus mindazonáltal elegendő jellegi vonással rendelkezik ahhoz, hogy megkísérelhettem róla egy - remélhetőleg - megfelelő képet összeállítani. A "Csarnokkal" kapcsolatos újabb kutatási eredményeket - nézetem szerint - érdemeikhez méltó módon vettem figyelembe. Ez az ismertetés azonban helyettük mégis inkább az eredeti forrásokra, azaz a fentebb említett fragmentumokra és beszámolókra támaszkodik. Úgy gondoltam, mindenekelőtt ezeket kell alapul vennem, annál is inkább, mert a sztoa eredeti jellemzőit illetően mindmáig sok minden kérdéses és vitatott még. Remélem, hogy a könyv mindezek ellenére olvasható marad. A görög szakkifejezések használatát lehetőség szerint korlátoztam, sőt minden esetben le is fordítottam ezeket, hogy a görög nyelvben járatlan olvasó számára se okozzon alkalmazásuk, illetőleg megértésük (vagy meg nem értésük) zavart. Leipzig, 1902. november Paul Barth

Mutass kevesebbet