A szuezi háromszög 1956

1956. október 23. Sévres. Párizs elővárosában megkezdődik a francia-angol-izraeli titkos csúcstalálkozó. Hosszú habozás után London megbízottja is aláírja a zöld jelzést biztosító szerződést: október 29-én Izrael hadereje megindulhat a Szuezi-csatorna irányába. Algírban a fegyveres felkelés sikereit kétségbeeséssel figyelő francia telepesek sajtója, rádiója egyetlen szempontból értékeli az eseményt: úgy vélik, elérkezett a leszámolás legkedvezőbb pillanata az immár közel két esztendeje tartó algériai háború fő felelősének tekintett Nasszer Egyiptomával. - A francia kormány azt remélte, hogy Nasszer bukása esetén legkésőbb nyolc nap múltán a felkelés Algériában befejeződne - összegezte álláspontjuk hátterét Konrad Adenauer, az NSZK kancellárja. Milyen előzmények, milyen észak-afrikai és kelet-európai összefüggések hatására, milyen információk birtokában hagyta hirtelen figyelmen kívül Párizs és London azt a washingtoni véleményt, hogy a november 6-i elnökválasztás előtt ellenez minden katonai akciót szuez térségében? Azután pedig - a Párizsnak, Londonnak, Tel Avivnak küldött szovjet jegyzéket követően - milyen váratlan következmények miatt kényszerült e keserves kifakadásra, immár Port-Szaídban a szuezi intervenció francia főparancsnoka, Beaufre tábornok: - Micsoda barmok! Ezek (a francia és az angol kormány) akkor hagyatják abba, amikor támadni kell... Mi történt a totális szuezi győzelem előtti 24. órában? Hogyan függtek össze a háromszög harmadik csúcsán, a Budapesten történtek az egyiptomi, majd az algériai kudarccal? Franciaországban, Angliában, Izraelben a hivatalos külügyminisztériumi és más dokumentumokat érthetően "szigorúan titkos" dossziékban őrzik. Salgó László mint a Magyar Rádió és Televízió párizsi tudósítója 1966 után a francia fővárosban , majd a helyszínen: Algírban, Kairóban fellelhető forrásanyagok birtokában kereste e megannyi kérdésre a választ.

Mutass kevesebbet