A szürke eminenciás / Elbukottak / Komédiások

Mindhárom kisregény egy-egy gyilkosság története. Olyannyira igaz története, hogy még kulcsregénynek is vélhetnők. Ez ellen azonban az író határozottan tiltakozott. "A szürke eminenciás" előszavában így: Rudolf egykori trónörökös alapötletet szolgáltatott az idézett kor szellemének megjelenítésére. Ama mayerlingi éjszaka titkával évtizedeken át foglalkoztak írók és ponyvaírók, legtöbbször szerelmi, utóbb már politikai okokkal próbálva megmagyarázni. Hiteles megfejtést végül is nem adhat senki, hiszen az ügy eredeti okmányai nem kerültek elő a Bécsi Császári Levéltárból. Feltehető, hogy azokat még a császári kamarilla semmisítette meg. Történelmi szempontból tehát az én regényem sem hiteles. Költött meséjével és alakjaival viszont a habsburgi "klasszikus" reakciót s ennek visszafényében a mindenkori reakció tipikus jegyeit művészileg hitelesen törekszik ábrázolni. (Meg is tiltotta 1942-ben a sajtócenzúra a kiadó által már elfogadott mű kinyomtatását.) Az "Elbukottak" előszava szintén hangsúlyozza, hogy a közéleti és magánéleti vonatkozásban egyaránt kényes téma kidolgozásában csupa fiktív alak szerepel, a "Komédiások" bevezetésében pedig ezt olvashatjuk: A híres színésznő s az orvosprofesszor férj megtörtént tragédiája csupán a lehetőséget, az atmoszférát, a keretet sugallta egy társadalmi probléma földerítésére, ennélfogva a regénybeli történet csakis annyiban követi a valóságosat, amennyiben az író céljához szükséges. A három izgalmas mű ekként emelkedik fölébe mind a kizárólagosan bűnügyi elbeszélés, mind a pletykálkodó kulcsregény műfajának: a fordulatos cselekményt fontos társadalmi és lélektani mondanivalók közlésére használva fel.

Mutass kevesebbet