A tanárképzés megítélése

Az Iskolakultúra-könyvek sorozatának legújabb kötete, melyet az Olvasó kezében tart, a szerző doktori (Ph.D) értekezésének az a szerkesztett változata, melyet a felső-, illetve a közoktatásban oktató kollégák, továbbá a tanárképzéssel kapcsolatos kutatások iránt érdeklődő szakmai közönség figyelmébe ajánlunk. A hasonló című eredeti dolgozatból - terjedelmi okokból - elsősorban a téma hazai és nemzetközi szakirodalmának elemző áttekintését, a kutatás gerincét alkotó empirikus vizsgálat számítógépes feldolgozásának részletes táblázatanyagát, illetve a mélyinterjúkból idézett gondolatokat kényszerültünk rövidíteni. Ugyanakkor tiszteletben tartottuk, és reményeink szerint teljes egészében közöljük mindazokat a kutatási eredményeket, elemző megállapításokat, melyek megszületését szerzőnk többévi oktató, kutató, publikációs munkájának összegzésének is tekinthetünk. A pedagógusképzés folyamatát, átalakulását, feltárt problémáit, kutatási-fejlesztési eredményeit és törekvéseit többfajta megközelítésben lehetséges, de minimálisan két szempontból szükséges vizsgálni. A tanárképző intézmények egyrészt a felsőoktatási rendszer részeként működnek, másrészt a közoktatási rendszerből fogadják hallgatóikat, illetve mint „szolgáltatók" ez utóbbi alrendszer számára biztosítanak szakképzett munkaerőt. Az a szakmai műhely, mely 1990 és 1996 között az Országos Közoktatási Intézetben, majd 1996-tól a Pécsi Tudományegyetem Tanárképző Intézetében működik, mindkét megközelítést szem előtt tartotta kutatásaiban. Közülük jelen dolgozat közvetlen előzményeinek az alábbiak tekinthetőek. 1987-től 1995-ig egy, a tanítóképzés területén szervezett kutató-fejlesztő munka során a hallgatók és a végzettek képzéssel kapcsolatos véleményének alakulását és a tanultak gyakorlatban történő felhasználhatóságát vizsgálták (Kocsis, 1993; Kocsis-Zsolnai, 1997). A közoktatási rendszer átalakulásához kapcsolódva az egységes pedagógusképzés gondolati modelljének kialakítását követően (Kocsis, 1992) az évtized második felére e terület fejlesztése is tevékenységük részévé vált (Kocsis, 1996; Zsolnai-Kocsis, 1997). A kilencvenes évek második felében több tanulmány foglalkozott a tanárképzés környezeti feltételeinek bemutatásával (Kocsis, 1996a; 1996b; 1998; 1999), azonban a folyamatos változások - például a finanszírozási rendszerben, az önköltséges képzés bevezetése, a képesítési követelmények megjelenése - újabb elemzéseket igényeltek.

Mutass kevesebbet