A tanúk hallgatnak

Turai Zoltán, az 1956-ban, szinte még kölyök korában disszidált fiatalember azt hiszi, hogy ő már el is feledte hazáját, hogy számára a politika, a társadalmi felelősség már mellékes dolog. És ekkor - a virtusból, szinte véletlenül elkövetett határátlépés után - Nyugat-Németország egy börtönébe kerül, ahol megismerkedik Kühnével, a régi, sok viszontagságon átment kommunistával... Hogyan válik a cellában, a börtönben eltöltött idő valóságos iskolává a mindenfajta tanulásról lemondott Turai számára? Miért jön rá - kell rájönnie - arra, hogy amíg a gasizmus és embertelenség erői léteznek, neki sem lehet lemondani a harcról? Miképpen segíti tanátás és véletlen az életben már csak "lötyögő" fiatalembert, hogy keresse a helyét az emberek között, hogy ne bízza a vaksorsra, mi lesz vele holnap és holnapután? Erről szól Rácz Béla regénye, amely csupa cselekmény és fordulat, de amelyből nem hiányzik a líra és a szenvedély sem. A cselekmény fővonalában Turai Zoltán kalandjai és problémái állnak, mögöttük azonban ott feszül a harminckét néma tanú - és a száz- és százezer elnémított áldozat - vádló, leleplező, új, nagy erőfeszítésekre ösztönző drámája. Nyugat-Németország egyes körei szerint a fasiszta tömeggyilkosságok, a háborús bűntettek ma már elévültek. Ez ellen a hamis nézet ellen küzd az emlékeztetés, a nevelés, a rádöbbentés eszközével ez az érdekes regény is.

Mutass kevesebbet