A társadalom peremén

„A roma foglalkoztatás összeomlása, az ezzel együtt járó tömeges elszegényedés, a roma családok tízezreinek társadalomalatti létbe süllyedése súlyosan felelős azért, ahogyan a következő generációk iskoláztatási esélyei alakultak. A roma fiatalok iskoláztatási felzárkózása már a nyolcvanas évek közepén, a foglalkoztatási válság első szelére megtorpant. A helyzet azóta tovább romlott. A 2003. évi reprezentatív roma felvétel adatai a relatív iskoláztatási hátrányok további növekedéséről adnak számot. A roma fiatalok leszakadása a többségi társadalomhoz képest az 1993. évi, egyébként igen rossz helyzethez képest is óriási mértékben megnőtt. Ez annál is súlyosabb válságtünet, mivel a roma népesség többségének visszaintegrálása a társadalomba aligha képzelhető el anélkül, hogy az oktatás rendszerváltás utáni expanziója a roma fiatalokra is kiterjedne. Egy ilyen fordulatnak ma nem sok jelét látjuk. Épp ellenkezőleg: ma minden jel arra mutat, hogy az egymást követő nemzedékek iskoláztatási progressziója megszakad. A mai magyar társadalom minden trendje ezt erősíti: az iskolázatlan munkaerő folyamatos piaci értékvesztése, a foglalkoztatáspolitika passzív segélyezésen túllépni nemigen tudó jellege, a társadalompolitika szegénységgel szembeni tehetetlensége, a középosztály szegényekkel és romákkal szembeni intoleranciája, az iskolai szegregáció - hogy csak a legsúlyosabb bajokat említsük. Ez a helyzet, ha magára hagyják, a nemzedékeket összekötő iskoláztatási láncolatban olyan fokú diszkontinuitáshoz vezethet, melynek következményeit csak évszázados távlatban lehet - ha egyáltalán lehet - orvosolni."

Mutass kevesebbet