A társadalomtudományi kutatás gyakorlata

Előszó részlet: "Jó néhány" évvel ezelőtt volt (kimondani sem szeretem, pontosan mennyivel), hogy elkezdtem kutatásmódszertant tanítani. Kurzusomon főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkoztam, és az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. A félév előrehaladtával egyre kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, s az órákat hamarosan már a szobámban tartottam, hogy szükség esetén a saját könyvtáramból adhassak kölcsön egy-egy fontosabb könyvet. Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy nem találtam jó tankönyvet a kérdőíves felvételek módszertanáról. Ismereteim alapján úgy tűnt, kétféle tankönyv létezik. Az egyik fajta olyan elvontan fogalmazta meg a kutatásmódszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran "szakácskönyv"-ként aposztrofált - munkák pedig, épp ellenkezőleg, egészen részletes, lépésről lépésre vezető utasításokban adták meg, hogyan kell egy surveyt elvégezni. Ezek a munkák azonban, sajnálatos módon, csak a szerzők által ismertetettekhez rendkívül hasonló felvételek elvégzésére készítették fel a diákokat. Úgy tűnt, hogy sem az elvont, sem a szakácskönyv-szerű megközelítés nem igazán alkalmas a hallgatók vagy a tanáraik számára.

Mutass kevesebbet