A tatai fazekasság / Tataer Töpferei

Messzi századokba vezet vissza néhány tatai edény alakja, színe, megmunkálása. A vörös földdel bedörzsölt, később festett tatai korsók nagy hasonlóságot mutatnak a középkori és a pannóniai korsókkal. Ezek összehasonlító vizsgálata a régészek feladata lesz. Az 1700-as évek közepétől a két földesúri mezőváros, Tata és Tóváros életében jelentős szerepe volt a megalakult céheknek. A XVII. század végére céhbe tömörültek már a mészárosok, nyergesek és szíjgyártók, szűcsök, vargák és tímárok. A XVIII. század második feléig huszonöt mesterség kapott céhszabadalmat, közöttük a fazekasok is. A tatai fazekasok 1722-ben a Komárom város "fekete-míves" és "mázas-míves" fazekasainak 1718-as céhlevelét vették át, és e szabályzat szerint éltek az Ipartestület 1872-ben történt megalakulásáig. A céhláda (1. kép) 1722-ben készült. A céh pecsétnyomójának felirata (2. kép): "Tata Városi nemes fazekas Céh pecsétje 1722." A céh 1770-től vezetett jegyzőkönyveit röviden, rendesen vezették. A jegyzőkönyvek egy része fennmaradt, és a tatai Kuny Domokos Múzeum helytörténeti adattárában megtalálható. A céh életének első évtizedeiben elsősorban fekete edényt készítettek, és ezt 1748-ban és 1772-ben is rögzítették szabályzatukban. A fekete edény készítését erősítette meg Róbert Townson angol tudós, aki 1793-ban ellátogatott Tatára.

Mutass kevesebbet