A televízió háborúba megy

A mű eredetileg doktori disszertációnak készült, és azokra a cikkekre, tanulmányokra, valamint személyes tapasztalatokra is épül, amelyeket a szerző a korábbiakban írt, illetve amelyeket televíziós pályafutása során élt meg. Tudományos dolgozat és élménybeszámoló; ezeknek a műfajoknak a vegyítéséből nem mindig sikerül jó végeredményt kihozni. Most sikerült, mert egy átfogó, hiánypótló írás született, amely olvasmányos, de nem veszít tudományos értékéből. Élvezhető, ugyanakkor referenciaként, illetve bizonyos fejezeteiben tankönyvként is használható. Hiánypótló ez az írásmű annyiban, hogy nemcsak itthon, hanem külföldön sem született igazán olyan tanulmány, amely az elmúlt több mint fél évszázad televíziós történelmét ebből az aspektusból dolgozta volna fel. A „harci" televíziós kezdetekről sok azonos stílusú s egymásra épülő könyv született, és ahogy haladtunk előre az időben, úgy bővült a tartalom, úgy vált egyre szerteágazóbbá és egyre nehezebben követhetővé az eredeti gondolat, vagyis az, hogy a televízió kezdeti, tükröző szerepe miként változott át részvétellé, majd beavatkozássá a harci eseményekbe. Az írásnak éppen az a nagy előnye, hogy a látszólag teljesen eltérő témaköröket - például a New York-i ikertornyokat ért támadást vagy a hazai médiaháború történetét - azonos koordináták mentén dolgozza fel, hiszen a hangsúly nem a televízió és a háborúk, hanem a televízió és a társadalmi konfliktusok kapcsolatán van. És ez az a szellemes megközelítés, amely igazán érdekessé, újszerűvé teszi a könyvet.

Mutass kevesebbet