A templomosok öröksége

Nagyon szerettem ezt a könyvet az elején! Nagyon izgalmas volt a Prológus és ahogy megismerkedtünk a szereplőkkel – de főleg, ahogy megismerkedtem a helyszínekkel! Annyi sok színnel és olyan érzékletesen van leírva egy-egy épület vagy templom vagy város, hogy a történet elején szinte párhuzamosan olvastam a Wikipédiát és a könyvet. Nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyek kíváncsivá tesznek és arra sarkallnak, hogy utánaolvassak dolgoknak, például Jacques de Molay-nak, vagy Rennes-le-Château-nak (ez utóbbi fel is került a bakancslistámra, ha valaha megint szabad lesz csak úgy kószálni Európán belül). Viszont ez az érdeklődés egy idő után kifulladt és maradt a „relytéj”, ami nagyon nyakatekert és mondvacsinált összefüggések árán tárulkozik fel. Azt hiszem, én is kinőttem ebből már, hogy mindent csak „a szép szeméért elhiggyek” off (főleg, hogy elég kinyilatkoztatásként fejtődnek meg gyakran a titkok, ráadásul, a laza összefüggéseknek mindig csak egyetlen kizárólagos megoldása van…) És e mellé még jött az unos-untalan ismételgetés… Néha már én érzem magam rosszul, hogy nem aranyhal a memóriám és, hogy amit a könyv egyszer, kétszer, háromszor leír, azt meg tudom jegyezni… off Itt is igaz, hogy a kevesebb több lenne. No, de azért hálás vagyok, hogy a könyv által utazgathattam egy kicsit Franciaországban és megismerkedhettem jobban a templomosok világával, viszont, aki húsvét körül olvasná (mint én tettem nem ajánlom

(Nikolett) 2019. 10. 29. 09:18

Magávalragadó, lebilincselő, izgalmas. Szó szerint letehetettlen.