A ​tengeri rák

Nevét és munkásságát ma már kevesen ismerik, pedig a XIX. század második felének legnépszerűbb tárcaírói közé tartozott, másfélezernél több elbeszélést, 24 regényt hagyott ránk, a századvég és a "Nyugat" novellistáinak, a magyar kritikai realizmusnak egyik előfutárja volt - erjesztő, nyutalanító szellem, éles szemű és bátor megfigyelő, az emberi szenvedésre érzékeny humanista. Indulása, mint sok más pályatársáé, romantikus. Jókai és a korabeli franciák hatására regényes történelmi elbeszéléseket írt, de hamarosan a realista esztétika híve lesz, s így vall megváltozott művészi szándékáról: "Nincs szükség a fantázia üres játékára, nincs szükség egy képzelt világra." Vértesi társadalombírálata szatirikusan éles, műveiben olyan keményen támadja a kiegyezés utáni úri Magyarország hibáit és bűneit, mint Tolnain és Thury Zoltánon kívül senki. Leginkább a kis- és köznemesség pusztulása, a dzsentri züllése foglalkoztatja, de megrázó elbeszéléseket olvashatunk tőle a dolgozó páriákról, kisemberekről, a férjüknek és családjuknak kiszolgáltatott nők szorongató sorsáról is. Számtalan írása tanúskodik arról, hogy kitűnően ismerte a hivatalnok-réteget - a csinovnyikokat éppúgy, mint felettesüket, a méltóságos és kegyelmes üresfejűeket. Elbeszéléseiben és remek tárcáiban a korszak úgyszólván minden jellegzetes típusával találkozhatunk; kisprózai munkáit jó forma- és arányérzék, világos szerkezet, fordulatos meseszövés, tematikai változatosság jellemzi. Stílusa élőbeszéd-szerű, ha olykor-olykor kissé henye is, mindig eleven, friss. Válogatásunk a méltatlanul elfeledett író halálának 50. évfordulója alkalmából jelenik meg, Vértesi Arnold legértékesebb, legszebb elbeszéléseit tartalmazza.

Mutass kevesebbet