A természet romlása, a romlás természete

Két hónapja történt, nem csoda, hogy élénken él bennem a kép. Azt hiszem, ezt már nem fogom elfelejteni. Kezében döglött hallal ott állt a nagybozintai öregasszony a kút mellett. Talán nem is volt nagyon öreg, csak borzasztóan fásult és elkeseredett. A zagytározó töltésének átszakadása óta egyre-másra érkeztek a faluba a nyugati újságírók. Az asszony tolmács segítségével elmagyarázta, hogy hónapok óta tudja, a kút vizében magas a cianid-koncentráció, éppen ezért dobott halat a vízbe. Amíg a hal élt, ők is nyugodtan itták a vizet. Ám a hal most megdöglött. Mit csináljon, hova menjen? Rosszabb pillanatainkban itt a Kárpát-medence belsejében is úgy érezzük, itt állunk a döglött hallal, és nincs hova mennünk. Ezt a könyvet azoknak ajánljuk, akik nem félnek szembenézni bajainkkal. Ha átküzdik magukat a súlyos témákon, itt is, ott is felcsillan a remény. A könyv tudós szerzői arról számolnak be, hogy Magyarországon a mezőgazdaságban, a vízügyben, az erdőgazdálkodásban sőt a közlekedés-politikában is kézzelfogható jelei vannak a természet- és emberkímélő törekvéseknek. Mi tagadás, egyelőre még jó szem kell hozzá, hogy észrevegyük ezeket a jeleket.

Mutass kevesebbet