A test és megannyi szilánk

Ágoston Csilla sokat elárul; életről, mesterségről, alázatról és kegyelemről, örömről és bánatról: a női lét ezernyi aspektusáról. Mit akar? Megérteni, beszélni. Hozadéka s legfőbb záloga a termékeny beszéd, amely szétterül, pásztáz, megszólalásai mégis egyetlen de-centrumból sugároznak, áradnak felénk e finoman kimunkált lírai szövegtérben. Meglehet, egyszerre emeli magasra és taszítja a mély felé, ha valaki ennyi mindent lát. A legapróbb, mikroszkopikus világ feltérképezése éppúgy elérendő állapot, minta kozmikus, nagy távol faggatása. Megmunkált, felbontott allegorikus vigasztalás, csendes lefojtásokkal. Önkényes örvénylés. Szövegtölcsérek, akár csillaggá változó, visszazúduló látványelemekkel. Verssé érlelt, kíméletlen következetességgel vizslat eget, ember-magát, tűnődve sejtjei felett: miért kellett így történnie? Rögzített ellen- és kölcsönhatás. Biológia és ontológia. A saját témává lett létezés nagy formátumú, ötvenezer villanása, meg-megfutamodások, a fehér papír négy égtája felé, hiába, a határ, az mindig nehéz, írhatnánk, de a nehézkedés célja ebben a költészetben éppen a határ kutatásában válik jelentéssé; úgy formálja világát, hogy maga legyen: látószög, módszer és matéria. Sütő Csaba András

Mutass kevesebbet