A Tiszántúl öntözése

Trummer Árpád. A Tiszántúl öntözése. Az 1937. XX. t. c. alapján épülő öntözőművek általános alapelveinek és kerettervének ismertetése. Budapest, 1938. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság (Ny.). 280 p. (A m. kir. földmívelésügyi minisztérium kiadványai). Számos szövegközti fekete-fehér ábrával és kihajtható tervrajzzal, valamint egészoldalas képpel illusztrálva. Második kiadás. Tűzött félvászon. / "Az öntözéses gazdálkodás nagy fontosságára legtalálóbban Magyarország Kormányzója mutatott rá. Ő Főméltósága a következőket jelentette ki: ,,Komolyan belekezdünk az Alföld öntözési problémájának megoldásába. Az a munka, amelyhez most fogunk hozzá, első részlete annak a nagy országos vállalkozásnak, amely évtizedek során oda fog vezetni, hogy az Alföld törzsökös magyarságának sorsán segítsen, a most terméketlen, vagy kevésbbé használható szikeseink jórészét rendszeres művelésre alkalmassá tegye és az alföldi gazdálkodást az időjárás szeszélyeitől minél nagyobb mértékben függetlenítve, a mainál bőségesebb termést biztosítson.'' A m. kir. kormány kezdeményezésére a törvényhozás az 1937. évi XX. törvénycikkel mozdította elő az öntözés lehetőségét. Az öntözés kérdésének gazdasági fontosságától át volt hatva boldogult elődöm. Gömbös Gyula is, s érdeklődésével nekem, aki az ő kormányában földmívelésügyi miniszter voltam, megkönnyítette munkámat. Az öntözéses gazdálkodás elterjedése a magyar mezőgazdaság jövőjét szolgálja. Alföldünk nehéz helyzetbe jutott mezőgazdasági termelését a fejlődés és boldogulás útjára kell vezetni. El kell távolítani azokat az akadályokat, amiket éghajlatunk és talajaink állítanak a mezőgazdaság fejlődésének útjába. Meg kell változtatni az alföldi termelés mai rendszerét, amely a fejlődést és a kor igényeihez való alkalmazkodást alig engedi meg. Ez természetesen hosszú folyamat. A megszokott termelési rendszeri csak fokozatosan lehet átalakítani, s ezzel a termést egyenletessé, biztossá, a művelést pedig belterjessé tenni. Ezt a változást nem lehet a mezőgazdaságra forradalmi módon máról-holnapra reáerőszakolni. Ma még nem lehet ennek az átalakulásnak végső eredményét tisztán látni. Ezért nem is szabad az öntözéssel való újszerű gazdálkodást egyszerre igen nagy területen bevezetni. Időt és alkalmai kell adni a gazdaközönségnek, hogy az új gazdálkodást megismerje és azzal megbarátkozzék. A fejlődés helyes és természetes útja az, ha kisebb arányokban kezdjük meg az öntözéses gazdálkodásra, való áttérési és csakis az elért eredményekkel és a felmerülő szükséghez képest fokozatosan terjesztjük ki az öntözést nagyobb és nagyobb területekre. A magam részéről tisztában vagyok azokkal a rendkívüli nehézségekkel, amelyeket ilyen nagy országrész gazdasági rendszerének megváltoztatása jelent."

Mutass kevesebbet