A tollaskígyó fiai

Alkonyodik. ​Az asszonyok és gyerekek a tisztás szélén fát gyűjtenek az éjszakai tűzhöz, azután lassan a kunyhókba húzódnak. A bársonyos sötétség váratlanul, átmenet nélkül beborít mindent. A tisztás széli bozótosban szentjánosbogarak villannak. Tökéletes a csend, csak cirpelés, brekegés, zümmögés hallatszik a szavanna meg a folyó felől. S ekkor tompán, rezegve megszólalnak az indián bambuszfurulyák. Először ritmikusan búgnak, majd emelkedve a fülledt éjszakába szórják különös dallamaikat.A kunyhóban öt indián ül. Közöttük tűz parázslik, mellettük a maniókalisztből főtt ital. A dalolás után következik a meseszó: „Régebben az ég sokkal közelebb volt a földhöz, mint manapság. De a madarak elhatározták, hogy kicsit feljebb emelik…"A trópusi őserdők különös világa, ismeretlen tájak, ismeretlen szokások, különleges növények, állatok, "az élet kezdete” tárulkozik az olvasó elé ebben a mesekötetben. Boglár Lajos hosszú időt töltött a Mato Grosso négyezer méteres fennsíkjain, együtt halászott, vadászott az indián férfiakkal, velük hallgatta az esti meséket, részt vett szertartásaikon, segített gyógyítani gyerekeiket. Ő válogatta kötetünkbe – a mi olvasóink részére – az indiánok legszebb meséit, eredetük képzelt történeteit. A sejtelmes, különös mesevilágot neves magyar műfordítók dolgozták át.A második kiadásban megjelenő mesegyűjteményhez Würtz Ádám álomszépségű új illusztrációt készített, amely a dél-amerikai őserdei indián népművészet hagyományaiból táplálkozik, s amelyhez Boglár Lajos eredeti gyűjtését is ihlető forrásként használta fel.

Mutass kevesebbet