A török hódoltság várai és várkatonasága I-III. (dedikált)

A hódoltsági török várkatonaság ismerete sok kérdésben nélkülözhetetlen, vagy legalábbis hasznos. Hadtörténeti fontossága nyilvánvaló, és az sem igényel körülményes indoklást, hogy a török terület népességének felmérésekor jó ismerni a magyarországi törökség valószínűleg legnépesebb alkotóeleme, a katonaság nagyságát. Valamit annak is írnia kell róla, aki egy szandzsák vagy megye, egy vidék, egy hajdan erődített hely történetét dolgozza fel. De a várkatonák száma, összetétele és etnikuma még olyan, mindezektől távolinak látszó téma kutatásában is figyelmet érdemel, mint amilyen a török központok vallási és kulturális élete. Nem mindegy ugyanis, hogy az adott hely pusztán katonai őrhely volt-e egyszázadnyi, balkáni eredetű várvédővel és a semminél alig több oszmán kultúrával, vagy e típus nagy testvéreként, a határon álló óriásvárként néhány ezer katonája határozta meg arculatát, vagy a hódoltság belsejében fekvő, többfunkciójú központ volt, amelyben a minimálisra csökkenthető őrséget muszlim polgárok, iparosok, kereskedők és a kultúra szakemberei ellensúlyozták. Végül az örvendetesen sokasodó és egyre többet feltáró török kori régészek számára sem közömbös, hogy a munkába vett várat mekkora és milyen összetételű hadinép lakta. A szükséges adatokat a történészek Velics Antal több mint száz éve közzétett, kétkötetes defter-publikációjából merítik. Indokolt kérdés, hogy érdemes-e Velics után újra elővenni a zsoldlistákat, és hosszadalmas vesződéssel újraszámolni a katonákat. Ha nagyjábóli számokra van szükségünk - az esetek többsége ilyen -, teljesen mindegy, hogy 1553-ban a szolnoki lovasok névsorában 303 vagy 302 katonát számlálunk-e össze.

Mutass kevesebbet