A torony árnyéka

Babits Mihály. A torony árnyéka. Mesék és novellák. Budapest, [1931]. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. (Ny.). 248, [2] p. Egészvászon. / Herakles súlyos, de óvatos léptekkel haladt fölfelé az Erymanthos sűrűjében. Puha, nyers bőrcsizmái alig adtak hangot a szikkadó talajon; tegezét gallyal tömködte szorosra a vállán, hogy a nyilak ne zöröghessenek. Szeme mindenfelé kémlelt, füle a legkisebb neszre hegyeződött, amint egy-egy állat surrant el jobbra vagy balra. Hatalmas marka görcsösen fogta nehéz ívét. Szorosan követte az iszonyú Kannak csapását. Maga is valami rettenetes vadhoz hasonlított, egy erős és ügyes erdei állathoz, aki megfeszített léptekkel s éhes akarattal megy a zsákmány után. Jól tudta hol jár: hogy az Erymanthos a legveszedelmesebb vadak tanyája és hogy az üldözött Kanon kívül még ezer meg ezer állati rémmel találkozhatik itt. De rendíthetetlenül bízott erejében és sok diadalának emléke fenntartotta. Nem volt a földön több olyan hős, mint ő ! Akarata megedzett, szíve megkeményedett a sok küzdelemben : már meg se tudott volna tán élni e nélkül. Szívből megvetette az Eurystheusokat, akik uralkodtak fölötte és munkákat adtak neki: maguk pedig még egy kisebbfajta vaddal sem mertek volna szembeszállni. Szűk épületekbe, nagy kerítések mögé kell rejtőzködniök, fegyveres szolgákat tartani, ha nem akarnak elpusztulni. Mert idekünn az élet csupa küzdelem és csak az élhet meg, akinek ereje van.

Mutass kevesebbet