A történet értelme

Deák Tamás forgandó negyedszázad alatt, Kolozsváron írta esszéit világirodalmi jelentőségű művekről, kérdésekről. A tárgyául választott művek általában "rossz korban" születtek, és érvényesülésük hűségesen végigkövetett útja sem mentes a viszontagságoktól, félreértésektől. Ebben a válogatásban most méltatójuk és csodálújuk útja is kirajzolódi, akár egy szellemi fejlődésregényben. A száműzött Ovidiustól a magányos Madáchig kies provinciákon, a tébolygó Kleisttől az őrült korban is egyensúlyt teremtő Thomas Mannig történelmi korokonát kanyagor a szellemi nagyságok szűk csapása. Goethe, Dosztojevszkij s a többi óriás olyan viszonyítási pontok a tévelygésben, keresésben, melyeket Deák Tamás a maga számára csúcsokként kijelöl, miközben az úttévesztők példája is eligazítóan előtte lebeg. A szellem, a műveltség, a kultúra, az anyanyelv a megtartó erő és a példa ezekben a sorsokban, művekben s az azokról írott esszékben is. Örökösen újrakezdett történelmi és lelkiismereti pörben idézi tanúnak választott nagyjait Deák Tamás, s bár azok sem feddhetetlenek, bizonyítani képesek a szellem világméretű hatalmát.

Mutass kevesebbet