A törvény

Thomas Mann. A törvény. Budapest, [1947 után]. Második kiadás. Athenaeum Kiadó. Athenaeum nyomda. 218 p. Fűzött papír kiadói borítóban. Athenaeum könyvek // Ebben a lenyűgözően érdekes és megrendítően mély Mózesregényben - a József tetralógia monumentális, az ókori világot látomásszerűen megjelenítő és hitelesen dokumentáló szintézise után - új kilátóponthoz érkezik Thomas Mann művészete. Azt a hatalmas történeti pillanatot idézi fel, amikor Mózes a zsidó népet kivezette Egyiptomból és a pusztai magányban valóban michelangelói művészettel formálta néppé, megadva nekik az emberi magatartásnak legmagasabb rendű erkölcsi kódexét, a törvényt. A hős alakja, aki a XX. század modern tudósai közül nem kisebb személyiséget foglalkoztatott, mint Freudot, Thomas Mann irónikusan fordulatos és drámaian pergő regényében is a lélekkutatás és emberábrázolás legmodernebb eszközeivel ábrázolva jelenik meg. Ugyanakkor szüntelenül ott csillog felette az író bölcs derűje és benne lobog szenvedélyes pátosza, úgyhogy joggal tartja ezt a könyvet a külföld véleménye Thomas Mann legtömörebb, legszikrázóbb, legérettebb alkotásának. Előszó részlet: Születése rendetlen volt, azért szerette szenvedélyesen a rendet, a megtörhetetlent, a parancsot és tilalmat. Ifjúkori fellángolásában ölt, azért jobban tudta a tapasztalatlanoknál, hogy a megöletés drága ugyan, de az ölés sokkal rettentőbb és hogy nem szabad ölni. Forró érzékű volt, ezért sóvárogta a szellemiséget, a tisztaságot és szentséget: vagyis a láthatatlant, mert ezt szelleminek, szentnek és tisztának látta. A midianitáknál, egy a pusztában elterjedt serény, pásztor- és kereskedő-népnél, kikhez Egyiptomból, születésének országából, kellett menekülnie, mivelhogy ölt, megismerkedett egy Istennel, akit nem lehetett látni, ő azonban látott téged; egy Hegyekben-lakozóval, aki ugyanakkor láthatatlanul egy hordozható ládán ült, sátorban, ahol sorsvetéssel jövendőt mondott. A midianiták számára ez az istenség, kit Jahvé-nak hívtak, egy isten volt a többi közt; nem sokat törődtek szolgálatával, melyet csupán biztonság kedvéért és mindenre számítva, a többi istenével együtt láttak el. Eszükbe jutott, hogy akadhat az istenek között olyan, akit nem lát az ember, az alaknélküli, és csak azért áldoztak neki, hogy semmit el ne mulasszanak, senkit meg ne sértsenek, és semmi elképzelhető oldalról ne vonjanak kellemetlenségeket magukra.

Mutass kevesebbet